Megnyílt a főblogom

Sziasztok!

Megnyílt a főblogom.

Itt bármely kérdésetekre válaszolok.

Katt rá!

www.gooofy-foblog.blogspot.com

7.Fejezet: Éjszaka...:P

Tyler már ott volt.
-Siettem ahogy tudtam...-Mondtam.
-Csinos vagy.-Mosolygott rám.
-Nem akartam páncélba jönni vagy ilyesmi...-Vontam vállat.-De azért köszi.
-Gyere!Sétáljunk...-Intett a fejével az erdő felé.Kéz a kézben sétálgattunk.Lágy szellő fújdogált a meleg éjszakán.
-Hova megyünk?-Kérdeztem egy idő után.
-Nem tudom...csak előre...-Mondta Tyler.
-Hm...Ez aztán jól hangzik!-Nevettem fel.
-Ugye?-Karolt át Tyler.
Elértünk egy kicsi tóhoz, amit egy kicsi forrás táplált.
-Azta!...Látod...Jó hogy előre felé mentünk...-Mosolyogtam.
Tyler levette a felsőjét.Így csak egy térdig érő farmer volt rajta.Fejest ugrott a vízbe.És néhány méterrel távolabb bukkant fel.-Nem jössz be?Jó a víz.
Levettem a felsőmet és a nadrágomat.Tyler elismerően bólintott és hümmögött.
-Bocs...Nem hoztam fürdőruhát...Fogalmam sem volt hogy pancsolni fogunk.-Mentem be a vízbe.A víz először a derekamig ért majd amikor beljebb mentem a mellkasomig.Nem volt hideg, langyos volt és kristály tiszta.
-Nem jelent gondot...Nekem így is jó vagy!-Kacsintott rám cinkosan Tyler.
-Héé!-Nevettem.Odaúszott hozzám majd átkarolt.
-Hm?-Vigyorgott.
-Semmi...-Csókoltam meg.

>^<

Sziasztook! Bocsi hogy csak ennyi...De hát kinek van kedve ilyen szép időben itthon ülni a gép előtt?Holnapra be lesz fejezve!!!

6.Fejezet: Első csatánk

Sindolt még soha nem láttam küzdeni...Féltettem...

-Sindol!Kérlek légy óvatos!-Üzentem Sndolnak gondolatban.

-Ne félj!Nem ez az első csatám!Gyakorlott vagyok.-Mondta majd ismét zuhanó repülésbe kezdett.

De most nem elrepítette az ellenfelet...Torkából hatalmas, kék lángcsóva távozott.

-Sindol!Te is tudsz tüzet okádni?-Döbbentem meg.

-Persze...Nem gond...Csak még nem volt mihez alkalmazom...-Mondta Sindol majd ismét a tömegbe csapott.

Ekkor egy fekete árny takarta el a napot maga után hozva a sötétséget...

-Nazgulok!-Kiáltotta nekem Tyler.

Trira neki rontott az egyik, fekete szárnyasnak s lovasának.

Egy Nazgul épp felém és Sindol felé tartott...-Sindol!-Sikoltottam el magam.

-Ne félj!Csak húzd le a fejed!Nehogy megharapjon a dög!-Mondta.

Állkapcsait csattogtatva össze akaszkodott a fekete árnnyal.

A fekete sárkány szeme vörös volt.Lovasán csuklya volt...Arcát nem láttam ugyan de egy valamit tudtam: Ez nem emberi!

sindol egy mozdulattal átharapta a fekete sárkány nyakát amiből fekete vér szivárgott...

Az ellenfelünk holtan csapódott be a földbe, magával rántva lovasát...

-Szép volt!-Pasmoltam meg Sindol izmos nyakát.

Sindol nem válaszolt csak alá bukott.Lábaival ismét a tömeg közé vetődve...

Ekkor megpillantottam Tylert.Trida lába vérzett.Oda repültünk gyorsan melléjük.

-Tyler!Mi van Tridával?-Kérdeztem aggodalmasan.

-Nem komoly...Néhány perc és kutya baja!-Mondta mire Trida bólintott.

-Megöltünk egyet, egy Nazgult!...Vagyis Sindol ölte meg...-Mondtam.

-Akkor jól megy!Mennyetek, még nincs vége!Még egy csomó farkas van.-Mondta lenézve.

Mind a ketten alá merültünk.Trida tüzet okádott, majd Sindol is követte...

A csata múlni látszott.A Nazgulok eltűntek akik meg ott maradtak meghaltam sárkányaink s kentaurjaink álltal.

>0<

-Köszönjük Roldof, Neked és a többi kentaurnak!-Mondta Tyler este a vacsoránál.-Neked is, Nina, és a Nyugati-Szárny többi hősének!s persze köszönöm Észak hős vitézeinek és sárkányainak.Hatalmas diadalt arattunk ma!Ünnepeljünk ehhez illően.

-Élljen!Hurrá!-Kiáltozták az emberek.

A vacsora kint volt, a vár hatalmas udvarán.A sárkányok kivételesen nem voltak az istállóban.El voltak engedve hogy kedvükre legyenek.

A mulatás mindenkinek ment...Odamentem Sindolhoz az eperfa alá, ami az udvar közepén volt.

-Szia!-Simítottam végig a nyakán.-Ma nagyot arattál.-Mosolyogtam rá.

-Köszönöm...De te is jó voltál első csatádhoz képest.-Bökött meg Sindol.

Egy ideje már beszélgettünk Sindollal amikor Tylert pillantottam meg amint felénk tart...

-Hé!Sziasztok!-Lépett mellém.-Eltűntél.-Bökött oldalba.

-Nem vagyok annyira társasági ember...-Mosolyogtam Rá kedvesen.

-Hm...Én sem...Csak ez számomra...kötelesség...szabály.-Vonta meg a vállát.

-Nina!-Bökött meg Sindol.-Megyek...Repülök egyet...Élvezd az estét!-Mondta majd elrugaszkodott és eltűnt a sötétségben...

-És...be szoktad tartani a szabályokat?-Fordultam vissza Tylerhez.

Elvigyorodott.-Betartsam?Vagy elmennyek veled...valahova?-Kérdezte kaján vigyorral a képén.

-Hm...a másodikhoz mit szólnál?-Súgtam a fülébe.

-Jé...Egyre gondolunk...Öt perc múlva találkozzunk a déli kapunál.-Bökött fejével balra.

Én bólintottam majd Tyler elment.Felmentem átöltöni.Gyorsan magamra kaptam egy pántos pólót és egy rövid nadrágot...Nem érdekel ki-mit szól az öltözékemhez...De hát Istenem!Én a huszonegyedik századból jöttem...

Elindultam a déli várkapu felé...

5.Fejezet: Szeretlek!

Leszálltunk a rétre.Csodálattal tekintettem körbe a gyönyörű helyen.-Nagyon szép!-Állapítottam meg.

-Igen...Elrond erdeje szép hely...-Bólintott Tyler.-Ez a kedvenc helyem...helyünk.-Nézett Trirára.-Segít...lenyugodni.-Lenyugodni...Arra szükségem is van.Főleg most.-Dőltem hátra a puha füvön.

Tyler mellém ült majd ő is hátra dőlt.-Szép az idő.-Sóhajtott.

-Igen...-Hunytam le a szememet.

A következő pillanatban Tyler édes ajkai tapadtak az enyéimre.

Csókot váltottunk majd felálltam.Oda mentem a patakhoz és bele mentem.-Nem jössz?

Tök jó a víz!-Intettem felé.

Tyler felkelt és elindult felém.

Szemében huncutság sugara meg-meg csillant.Tudtam mit akar...De én megelőztem.

Két maroknyi vizet egyenesen az arcába fröcsköltem.

Ő is fröcskölni kezdett engem...De mind a ketten megjártuk...Triráról megfeletkeztünk...

Farkával suhintott egyet a patak vizén ezzel teljesen össze vizezve minket.

-Trira!-Nevetett fel Tyler.

Trira horkantott majd még egyet suhintott.

A végén Tylerből és Belőlem csavarni lehetett volna a vizet...

Lefeküdtünk a fűre.

Trira egy nagy fa árnyékában szunyókált.

-Nina...-Szólított Tyler, de nem nézett rám.Tekintete a felhős eget kémlelte.

-Hm?-Néztem rá.

-Én...-Nézett rám.Kereste a szavakat.-Én szeretlek Téged...Nina.-Mondta egy kis idő után.

Elmosolyodtam.-Én is Téged, Tyler!-Mondtam majd megöleltem.Eltolt magától hogy a szemembe nézzen.Aztán egy lágy csókot lehelt ajkaimra.

Esteledett.-Gyere!Ideje indulnunk!-Állt fel Tyler.Majd felsegített.

-Oké-Mosolyogtam Rá.

-Trira!-Szólította Tyler a társát aki oda is jött hozzánk.

Felültünk rá majd haza repültünk.

Amikor már a vár közelében járhattunk égtelen bömbölésre lettünk figyelmesek.

-Az északi határ!-Ordítozta mindenki.

-Nina!Hívd Sindolt!Megtámadták az Északi határt!-Mondta Tyler.

-Sindol!-Hunytam le a szememet.-Kérlek!Gyere ide!Átugrom rád!-Üzentem gondolatban.Néhány pillanat múlva Sindol már mellettünk szárnyalt.

Egy gyors mosdulattal átugrottam a nyergébe.

Az Északi határ felé fordultunk.Félúton csatlakoztak hozzánk a sárkányok.

Alattunk meg a kentaurok vágtattak.

Most tűnt fel...Aragorn annak a vad, kék sárkánynak a nyergében ült...

De ezzel most nem tudtam foglalkozni...

Amikor elértük a határt megpillantottuk az igazságot.Farkas lovasok...

A sárkányok zuhnó repülésbe fogtak.

Lábaikkal agyon nyomták vagy elrepítették az ellenfelet.

De ekkor...

4.Fejezet: A kentaurok

-Hahó!-Kukucskált be az ajtón Tyler.-Ébren vagy?

-Aha...-Fordultam meg az ágyban.

-Na!Gyere!Sindol már vár Rád!-Ült le az ágyam szélére Tyler.

-Mindjárt...-Morgolódtam majd a párnát a fejemre húztam.-Na jól van...akkor Te és Sindol nem jöttök a Kentaurok elé, a határra.-Állt fel hirtelen Tyler.

-Hogy hova?!-Pattantam fel.-Naná hogy megyünk!Várj meg kint, tíz perc és kint leszek!-Mondtam majd kócos hajamat kezdtem el kifésülni.

-Oké!Akkor lent találkozunk!-Mondta Tyler majd kiment.

Gyorsan felvettem a zafír kék páncélomat.Majd lerohantam az udvarra.

Sindol és Trida felnyergelve állt az udvar közepén.Mellettük még három felszerelt sárkáy és lovasuk.

-Jó reggelt, Kisasszony!-Hajtottak fejet a lovasok.

-Jó reggelt, Uraim!-Viszonoztam a gesztust majd Sindolhoz léptem.-Szia, Te Szépfiú!-Paskoltam meg izmos nyakát.

-Jó reggelt, Nina!-Hajtotta le a fejét Sindol majd belefújt a hajamba.

Felültem a hátára.Néhány pillanat múlva Tyler is megjelent és felült Trirára.

-Indulás!-Kiáltotta mire mind elrugaszkodtunk.

Az Északi határ, keleti fele felé vettük az irányt.

Alig néhány perc telt el amikor Trida elüvöltötte magát és füllőlegesen merült alá.

Sindol követte.Nagyon kapaszkodtam, de erre nem volt szükség.

Alattunk a kentaurok vágtattak a vár felé.Már attól tartottam hogy becsapódunk közéjük, de a sárkányink alig két méterrel fölöttük vízszintesbe helyezkedtek majd feljebb röppentek.

A kentaurok lassítottak majd megálltak.Trida és Sindol leszállt a földre.A három kísérő lovasunk nem szállt le, csak köröztek fölöttünk.

-Roldof!-Lépett oda Tyler a legelöl álló, barna szőrű kentaurhoz akin harci páncél díszelgett.

-Tyler!-Köszöntötte Tylert a vezér.

-Roldof, Ő itt Nina, a Nyugati-Szárny vezére.-Húzott maga mellé Tyler.

-Üdv!-Köszöntem mire egy lenéző pillantást kaptam válaszul.

-Egy nő?!-Nézett Tylerre Roldof.

-Igen egy nő!-Bólintott Tyler.-Gondot jelent?!

-Nem...Csak nem megszokott.-Mondta Roldof.

-Hidd el...Többet tud mint hinnéd!-Mondta Tyler rám pillantva.-De...Térjünk vissza a gondokhoz...Köszönjük a segítségeteket!-Biccentett Tyler.

-Nem jelent gondot.Szvesen máskor is.-Biccentett Roldof majd hátra nézett seregére.-Száz ötven.-Mondta.

-Köszönjük...Gyertek!Mi sárkányon kísérünk...-Mondta Tyler majd választ sem várva visszamentünk a sárkányainkhoz.Szó nélkül felültem Sindolhoz és megsímogattam a nyakát.

Felszálltunk majd ndultunk.

-Hallottad mit mondott?!-Kérdeztem gondolatban Sindoltól.-"Egy nő?!"...

-Igen...De ne is foglalkozz vele!Roldof mindig is ilyen volt...a nőket lebecsülte és úgy gondolta azok nem lehetnek jó harcosok.-Mondta Sindol.

-Jó...de akkor is rosszul esett...Na majd megmutatom Én neki!-Határoztam el magam.

-Rendben...De ne tégy ostobaságot!-Kötötte a lelkemre Sindol.

-Ígérem!-Paskoltam meg a nyakát.

Elértünk a várba.Leszálltunk az udvaron.A kentaurok nem sokkal utánunk jöttek.

-Roldof!-Lépett oda Aragorn a kentur vezérhez.

-Aragorn, barátom!-Szorított kezet Roldof Aragornnal.

Roldof közelebb hajolt Aragornhoz és súgott neki valamit.Aragorn hátra nézett Sindolra majd Rám.-Igen.-Bólintott Aragorn.Roldof kérdőn, mégis kúnnyal nézett rám.

Én hátat fordítottam és Sindollal foglalkoztam tovább.Fájt hogy rólam súgdolóznak...

-Nina!-Lépett mellém Tyler.-Gyere!Mutatok valamit!-Mondta majd Trirához sétáltunk.-Ülj fel!-Mondta.Én felültem Ő meg mögém ült.

-Sindol!Légy jó!-Mosolyogtam a sárkányomra aki bólintott nagy fejével.

Trira felszállt.Nem tudtam merre repülünk, csak mentünk.

-Hova megyünk?-Néztem hátra Tylerre.

-Titok.-Mondta egyszerűen mire előre fordultam.

Nem szerettem a titkokat de ezt most elnéztem...

Trida hamarosan ereszkedni kezdett.

Egy erdőt pillantottam meg alattunk.És egy kis tisztást, amit egy patakocska szelt át...

3.Fejezet: Északon

Már messze az északi hegyek felett jártunk amikor a sárkányok üvöltések közepette ereszkedni kezdtek.

Aztán megpillantottam a várat.

-Megjöttünk!-Kiáltott át Tyler.

Én bólintottam.

A sárkányok landoltak a vár hatalmas udvarán.

-Nina, Tyler!-Jött elén kegy férfi.

-Aragorn!-Szorított kezet Tyler Aragornnal.-Aragorn, Ő itt Nina, a Nyugati-Szárny kapitánya. Nina, Ő itt Aragorn, az északiak másodlagos kapitánya.

-Örvendek a szerencsének!-Biccentett Aragorn.-Tyler már sokat mesélt...Önről.-Mondta.

-Tegezz kérlek!-Mosolyogtam rá kedvesen.

-Rendben, akkor Rólad.-Javította ki magát.

-Tyler, megnézem Sindolt!-Néztem Tylerre majd hátat fordítottam és bementem a sárkányok "istállójába".

-Sindol!-Szólítottam nevén a sárkányomat mire egy izgatott horkantás jött az utolsó helyről.A Sindol előtti helyen egy vad, kék sárkány állt.Csapkodott a farkával és dühösen horkantott.Toporgott és forgolódott.

Odasiettem az utolsó álláshoz, nem is foglalkozva a vad sárkánnyal...Valóban az én társam volt bent.-Szia!-Mentem be hozzá.

-Szia, Nina!-Hajtotta le a fejét hozzám.

-Milyen a hely?-Néztem körül.

-Nagyon jó és kényelmes.-Hordozta körbe kék szemeit Sindol.

-Akkor jó...-Bólintottam.-Remélem az én szobám is kényelmes lesz.-Mosolyogtam.

-Biztosan.-Szólalt meg mögöttem Tyler.

-Áh szia!-Fordultam meg.

-Gyere, megmutatom a szobádat!-Mondta majd kinyitotta a nagy kaput.

-Oké...Szia Sindol, légy jó!-Paskoltam meg a sárkányom nyakát majd Tylerrel kimentünk az "istállóból".

Egyenesen át atanács termen be egy hosszú folyosóra.A harmadik ajtó előtt megálltunk.-Ez a tiéd.-Nyitotta ki az ajtót Tyler.-Az enyém a négyes...-Jegyezte meg.-Tetszik?

-Igen, remek lesz!-Bólintottam.

-Akkor oké.A fürdőt megtalálod amögött az ajtó mögött...-Mutatott egy ajtóra.-Az melékhelyiséget meg ott.-Mutatott egy másik ajtóra.-Magadra hagylak.Ha kell valami tudod hol találsz.-Mondta majd elindult kifelé az ajtón.

-Tyler...Egy valamire szükségem lenne.-Szóltam utána elpirulva.

-Mi lenne az?-Fordult vissza.

-A társaság...Nem maradnál itt beszélgetni...velem?-Kérdeztem félénken.Mire elmosolyodott.

-Oké!Nekem nincs ellenemre!-Mosolygott tovább.Leültünk az ágyam szélére.

Titkon bevallom...Tyler nagyon is tetszett nekem...már-már szerelmesnek mondhattam magamat...A gondolattól elpirultam.

-Mi az?-Kérdezte Tyler, szemében meg-meg csillanó huncutsággal.

-Semmi...Csak...még nem mondtam ilyet...egy fiúnak sem...-Mondtam zavartan.

-Áhá!-Mosolyodott el ismét Tyler.

Tyler felállt mire Én is.Alig néhány centi volt közöttünk...

Én automatikusan közelebb léptem Tylerhez aki z arcomat fürkészte.Közelebb hajolt hozzám...Arca egyre közelebb került az enyémhez...Éreztem leheletét az arcomon.Akaratlanul is megborzongtam.

Ajkai rátaláltak az enyéimre...Megcsókolt...

Amikor első csókunknak vége szakadt valaki kopogott az ajtón.

-Nina Kisasszony!Kérem fáradjon a tanács terembe!Megbeszélés lesz!-Szólt be valaki.

-Megyek máris!-Mondtam majd megfordultam.

Tyler visszarántott és adott még egy csókot.Aztán együtt indultunk.

Elértünk a tanács terembe.Tyler leült a legnagyobb székbe, mivel ő volt az Északi-Szárny vezére.Én mellé még egy nagy székre.Én voltam a Nyugatiak vezére.

-Először is!Köszönöm a Nyugati-Szárnynak s vezérüknek Nina Kisasszonynak, hogy kisegítenek minket!-Nézett rám Tyler.-Másodszor is!Köszönöm az Észak Hős Harcosainak hogy feláldozták magukat a hazáért...Mint ahogy tudjátok az ellenség mozgolódik.Hamarosan farkas lovasok jönnek Darkelinnből és Nazgulok Mordridből...A Nazgulokkal együtt...a Sötét Boszorkány is...Ereje emberi mértékkel nem mérhető...És most mondom...Aki vissza akar vonulni az most tegye.Megértem.-Mondta Tyler.

Senki nem állt fel és nem ment ki.Mindenki síri csendben hallgatta a vezér szavait.

-Hát jó!-Szólalt meg ismét egy kis idő után Tyler.-Holnap egy kisebb sereg, körülbelül ötven sárkány a határhoz megy.Őrjáratozni.Ha az ellenség mozgolódik akkor szóltok.Az itteniek készen fognak állni.Nina, óhajtassz szólni a tieidhez?-Nézett rám én meg bólintottam.

-Köszönöm hogy a Nyugati- Szárny emberei vannak olyan bátrak és elkísérik vezérüket sárkányaikkal együtt.Köszönöm a bizalmat és a segítséget.Tartsatok ki ezekben a nehéz időkben...A hazáért...Szeretteitekért.-Mondtam.-Én is csak azt tudom mondani amit Tyler...Köszönöm!-Zártam le.

Tyler felállt.-Most mennyetek!Pihenjétek ki magatokat.A társaitok biztonságban vannak.És ti is.-Mondta Tyler.

Mindenki kiment csak Tyler, Aragorn és Én maradtunk.

-Menny pihenni barátom!Holnap kemény napunk lesz...ismét!-Ütögette meg Aragorn vállát Tyler.

-Rendben...Jó éjt Nektek!-Biccentett Aragorn majd elment.

Tyler és Én is elindultunk a szobáink felé...

2.Fejezet: Indulás Északra

Ismét a pincénkben voltam.Gyorsan felszaladtam a konyhába mert meghallottam anyut amint az kiáltja hogy kész a vacsi.

-Gyere enni kicsim!-Mosolygott rám anyu.

-Okés!Mi a vacsi?-Kérdeztem majd leültem az asztalhoz az apám mellé.

-Rántott hal, krumpli salátával.-Tette anyu az asztalra a halakat.Apu kivett kettőt, én meg egyet.Szedtem krumpli salátát majd hozzá kezdtem.

Amikor végeztem felsiettem a szobámba.Leültem az ágyra.

Fáradtan dőltem hátra és Sindol járt az eszemben.Szerettem Őt.Mintha a másik felem lenne.Ha vele történik valami a csata során...Akkor nekem végem...Ha elvesztem...Úristen!Erre gondolni sem bírok!-Felültem.

Megráztam a fejemet, hogy kirázzam belőle a zavaros gondolatokat.Felálltam és elmentem lezuhanyozni.Fáradtan dőltem be az ágyamba.Hiába voltam álmos és fáradt nem jött álom a szememre...Gondolataim a csata és Sindol körül forogtak.Tíz óra lehetett amikor elnyomott az álom...

Az ébresztésem előtt pontosan öt perccel riadtam fel.Szörnyű rémálmom volt...Az volt benne hogy Sindol feláldozza magát értem...

Inkább kikeltem az ágyból, felöltöztem, kisminkeltem magam (szolidan persze).

Fél hét volt amikor Sindolt megkértem hogy nyisson átjárót.

Átléptem...

-Szia!-Köszöntött Sindol.

-Sindol!-Mentem oda hozzá.-Szia!-Öleltem meg nagy fejét.-Szörnyen aludtam...rémálmom volt...-Mondtam halkan.

-Mi volt benne?-Nézett rám a sárkányom.

-Hogy...feláldoztad magad...értem.-Mondtam és éreztem hogy a könnyek utat akarnak törni maguknak.Megdörzsöltem a szemeimet majd ismét megöleltem Sindolt.-Mennyünk inkább!-Másztam fel a hátára.Sindol elrugaszkodott és már szárnyaltunk is.

-A Nyugati-Szárny lovasai már készen vannak?-Kiabáltam túl a harsogó szelet.

-Igen!-Mondta Sindol.

Néhány perc múlva megpillantottuk a Sárkány-Hegyet és a fellegvárat.Leszálltunk az udvaron, Tyler és Trira mellé.-Jó reggelt!-Köszöntöttem őket.

-Nektek is!Riana hívat, Nina!-Mondta gyorsan Tyler.

Szó nélkül leszálltam Sindol hátáról majd bementem a trónterembe.

-Nina!De jó hogy jössz!A szobádban van egy páncél.Neked csináltattam.Az istálló segédek pedig felpáncélozzák neked Sindolt.Eredj!Vedd fel a páncélodat!-Mondta Riana.

-Igen is Úrnőm!-Hajoltam meg majd elmentem a szobám felé.Bent, az ágyon volt egy páncél.A színe olyan volt mint Sindolé.Zafír kék.Felvettem a páncélt ami pehely könnyű volt, de kemény akár a gyémánt.

Lementem.Sindolon kék és ezüst színű páncélzat csillogott.

Tyler már Trira nyergében ült.Én is felültem Sindolra.

Tyler egy egyszerű, ezüst színű páncélt hordott, Trirán is ugyan ez a szín díszelgett.

-Indulás!-Kiáltotta el magát Tyler, majd kíséretével felszállt.

-Indulás!-Káltottam én is majd felszálltunk Tylerék után.

Fél órája repülhettünk amikor Trira felbömbölt.Sindol utána majd ereszkedni kezdtünk.Alattunk egy ezüstös felszínű tó húzódott.

Az összes sárkány leszállt.Lovasaik leszálltak róluk majd elengedték őket.Az összes sárkány elindult a tóhoz.

-Nem félsz?-Lépett mellém Tyler.

-Nem...Csak...álmodtam tegnap este...És attól tartok hogy beigazolódik...-Sóhajtottam majd Sindolra néztem aki Trirával kortyolgatott a tóból.

-Mit álmodtál?-Ült le Tyler a fűbe.Én mellé ültem.

-Azt hogy Sindol feláldozza magát értem...Szörnyű volt...Végig kellett néznem ahogy meghala a kezeim között.-Mondtam majd megborzongtam.Sindol érezte hogy baj van így felém fordította a fejét.

Mosolyt erőltettem az arcomra.Nem szeretném ha szomorúan vagy rémülten látna...

-Próbálj meg nem figyelni az álomra...tudom könnyű mondani...de tereld el a figyelmedet...-Mondta Tyler egy kis idő után.

-Mégis mivel?...-Dőltem hátra a fűben.

-Nem tudom...Akármivel...-Feküdt le Tyler is.

-Uram!-Lépett elénk egy lovas.-Az emberek kérdezik, hogy mikor indulunk tovább?

Tyler felült majd én is.-Hadd igyon az összes sárkány...ami körülbelül öt perc.Addig is pihenjetek!Majd szólunk!-Mondta Tyler.

-Igen is Uram!Engedelmükkel!-Hajtott fejet majd vissza ment a többi lovashoz.

Tyler felállt.-Gyere!-Nyújtotta a kezét.-Nézzük meg Sindolt és Trirát!-Mondta.

-Oké!-Fogadtam el a kezét majd együtt elindultunk a sárkányink felé.

-Mi újság Kislány?-Paskolta meg a sárkány nyakát Tyler.

-Kislány?!-Néztem rá.

-Igen...A Trira az lány név...-Mondta Tyler.-Tünde nyelven van...Szerencsét jelent.A Sindol pedig harcost.-Nézett rám majs Sindolra Tyler.

-Harcos...-Ismételtem meg halkan majd megsimogattam a kék pikkelyes nyakat.

-Induljunk!-Mondta Tyler majd felült Trirára.Én is felültem Sindolra mire a többi lovas is.

-Gyerünk!-Kiáltottam most Én el magamat.Mindenki felszállt a fellegekbe és folytattuk utunkat.

-Sindol!Hagyom hogy Te irányíts!Én nem tudom merre kell menni.-Üzentem gondolatban Sindolnak.

-Rendben.-Biccentett Sindol.

Magasan a felhők felett szárnyaltunk.Legalább száz sárkány s lovasa...