2.Fejezet: Indulás Északra

Ismét a pincénkben voltam.Gyorsan felszaladtam a konyhába mert meghallottam anyut amint az kiáltja hogy kész a vacsi.

-Gyere enni kicsim!-Mosolygott rám anyu.

-Okés!Mi a vacsi?-Kérdeztem majd leültem az asztalhoz az apám mellé.

-Rántott hal, krumpli salátával.-Tette anyu az asztalra a halakat.Apu kivett kettőt, én meg egyet.Szedtem krumpli salátát majd hozzá kezdtem.

Amikor végeztem felsiettem a szobámba.Leültem az ágyra.

Fáradtan dőltem hátra és Sindol járt az eszemben.Szerettem Őt.Mintha a másik felem lenne.Ha vele történik valami a csata során...Akkor nekem végem...Ha elvesztem...Úristen!Erre gondolni sem bírok!-Felültem.

Megráztam a fejemet, hogy kirázzam belőle a zavaros gondolatokat.Felálltam és elmentem lezuhanyozni.Fáradtan dőltem be az ágyamba.Hiába voltam álmos és fáradt nem jött álom a szememre...Gondolataim a csata és Sindol körül forogtak.Tíz óra lehetett amikor elnyomott az álom...

Az ébresztésem előtt pontosan öt perccel riadtam fel.Szörnyű rémálmom volt...Az volt benne hogy Sindol feláldozza magát értem...

Inkább kikeltem az ágyból, felöltöztem, kisminkeltem magam (szolidan persze).

Fél hét volt amikor Sindolt megkértem hogy nyisson átjárót.

Átléptem...

-Szia!-Köszöntött Sindol.

-Sindol!-Mentem oda hozzá.-Szia!-Öleltem meg nagy fejét.-Szörnyen aludtam...rémálmom volt...-Mondtam halkan.

-Mi volt benne?-Nézett rám a sárkányom.

-Hogy...feláldoztad magad...értem.-Mondtam és éreztem hogy a könnyek utat akarnak törni maguknak.Megdörzsöltem a szemeimet majd ismét megöleltem Sindolt.-Mennyünk inkább!-Másztam fel a hátára.Sindol elrugaszkodott és már szárnyaltunk is.

-A Nyugati-Szárny lovasai már készen vannak?-Kiabáltam túl a harsogó szelet.

-Igen!-Mondta Sindol.

Néhány perc múlva megpillantottuk a Sárkány-Hegyet és a fellegvárat.Leszálltunk az udvaron, Tyler és Trira mellé.-Jó reggelt!-Köszöntöttem őket.

-Nektek is!Riana hívat, Nina!-Mondta gyorsan Tyler.

Szó nélkül leszálltam Sindol hátáról majd bementem a trónterembe.

-Nina!De jó hogy jössz!A szobádban van egy páncél.Neked csináltattam.Az istálló segédek pedig felpáncélozzák neked Sindolt.Eredj!Vedd fel a páncélodat!-Mondta Riana.

-Igen is Úrnőm!-Hajoltam meg majd elmentem a szobám felé.Bent, az ágyon volt egy páncél.A színe olyan volt mint Sindolé.Zafír kék.Felvettem a páncélt ami pehely könnyű volt, de kemény akár a gyémánt.

Lementem.Sindolon kék és ezüst színű páncélzat csillogott.

Tyler már Trira nyergében ült.Én is felültem Sindolra.

Tyler egy egyszerű, ezüst színű páncélt hordott, Trirán is ugyan ez a szín díszelgett.

-Indulás!-Kiáltotta el magát Tyler, majd kíséretével felszállt.

-Indulás!-Káltottam én is majd felszálltunk Tylerék után.

Fél órája repülhettünk amikor Trira felbömbölt.Sindol utána majd ereszkedni kezdtünk.Alattunk egy ezüstös felszínű tó húzódott.

Az összes sárkány leszállt.Lovasaik leszálltak róluk majd elengedték őket.Az összes sárkány elindult a tóhoz.

-Nem félsz?-Lépett mellém Tyler.

-Nem...Csak...álmodtam tegnap este...És attól tartok hogy beigazolódik...-Sóhajtottam majd Sindolra néztem aki Trirával kortyolgatott a tóból.

-Mit álmodtál?-Ült le Tyler a fűbe.Én mellé ültem.

-Azt hogy Sindol feláldozza magát értem...Szörnyű volt...Végig kellett néznem ahogy meghala a kezeim között.-Mondtam majd megborzongtam.Sindol érezte hogy baj van így felém fordította a fejét.

Mosolyt erőltettem az arcomra.Nem szeretném ha szomorúan vagy rémülten látna...

-Próbálj meg nem figyelni az álomra...tudom könnyű mondani...de tereld el a figyelmedet...-Mondta Tyler egy kis idő után.

-Mégis mivel?...-Dőltem hátra a fűben.

-Nem tudom...Akármivel...-Feküdt le Tyler is.

-Uram!-Lépett elénk egy lovas.-Az emberek kérdezik, hogy mikor indulunk tovább?

Tyler felült majd én is.-Hadd igyon az összes sárkány...ami körülbelül öt perc.Addig is pihenjetek!Majd szólunk!-Mondta Tyler.

-Igen is Uram!Engedelmükkel!-Hajtott fejet majd vissza ment a többi lovashoz.

Tyler felállt.-Gyere!-Nyújtotta a kezét.-Nézzük meg Sindolt és Trirát!-Mondta.

-Oké!-Fogadtam el a kezét majd együtt elindultunk a sárkányink felé.

-Mi újság Kislány?-Paskolta meg a sárkány nyakát Tyler.

-Kislány?!-Néztem rá.

-Igen...A Trira az lány név...-Mondta Tyler.-Tünde nyelven van...Szerencsét jelent.A Sindol pedig harcost.-Nézett rám majs Sindolra Tyler.

-Harcos...-Ismételtem meg halkan majd megsimogattam a kék pikkelyes nyakat.

-Induljunk!-Mondta Tyler majd felült Trirára.Én is felültem Sindolra mire a többi lovas is.

-Gyerünk!-Kiáltottam most Én el magamat.Mindenki felszállt a fellegekbe és folytattuk utunkat.

-Sindol!Hagyom hogy Te irányíts!Én nem tudom merre kell menni.-Üzentem gondolatban Sindolnak.

-Rendben.-Biccentett Sindol.

Magasan a felhők felett szárnyaltunk.Legalább száz sárkány s lovasa...